A Jiu Jitsu eredete több, mint 2500 évvel ezelõtt kezdõdött. Elsõsorban a japán fõnemesi réteg (shogunok) uralma alá
tartozó területek védelmét biztosító nemesi származású katonák (szamurájok) fejlesztették évezredeken át.

A jitsu olyan technikák „gyûjteménye”, amely azt volt hivatott biztosítani, hogy az adott sógunátus szamurájai technikailag
a másik sógunnal és a köznéppel szemben elõnyre tegyenek szert az évszázadokon át tartó belsõ
viszályokban, háborúkban. Ezért gyakorlatilag minden család saját, önálló irányzattal, iskolával
rendelkezett. Ezek az iskolák eltérõ technikák teljes rendszerével készültek a más iskolák elleni harcra. Ilyen irányzatból
az idõk folyamán több, mint 700 jött létre, illetve számos közûlük ki is halt.

A jitsu fejlõdésére jelentõs hatással voltak az indiai és a kínai õsi harcmûvészetek. Ilyen például a shaolin szerzetesek
számára kifejlesztett, az indiai jóga és a kínai ökölharc elemeit ötvözõ torna, amely szintén ismert harcmûvészeti ággá
fejlõdött ki. Szintén jelentõs hatással volt a jitsu minden technikájára a szamurájok hagyományos fegyvere, a katana
használata, amely a különleges formájának és kezelési módszerének köszönhetõen segítségül (alapjául) szolgált
minden pusztakezes technika kifejlõségéhez. Mivel egy olyan harcművészeti ágról beszélünk, amely több, mint 2500 éve folyamatosan fejlõdik és változik,
ezért rendkívül fontos a név jelentése, illetve annak sokszínûsége.

A jiu elsõdleges jelentése: lágy, lágyság, másodlagos jelentése: szelíd, simulékony, hajlékony valamint erõ és gyorsaság.
A jitsu jelentése: mûvészet, másodlagos jelentése: technika, szakmai tudás, valamint igazság, valóság, fegyelem.

Egy ennyire összetett jelentés egyértelműen a „lágy mûvészet” megszokott értelmezésen kívül feltételezi a folyamatos
megújulás képességét és az új elvárásoknak való megfelelõsség képességét is. Alkalmazkodást a jelen korhoz és a
gyors reagálást a legújabb ismeretekre, akár harci, akár tudományos legyen az.

Ez számomra nem jelent mást, mint azt, hogy a régi életben maradást már nem feltétlenül a halált okozó technikák
kíméletlen végrehajtása jelenti, hanem a jitsuka (jitsut gyakorló) önismeretének fejlesztésén alapuló alkalmazkodását
a mindennapi életbe.

Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy ebbõl az õsi stílusból fejlõdött ki számtalan új harcmûvészeti stílus és sportág
is, mint például 1882-ben Jigoro Kano által alapított a judo vagy az aikido, melyet Ueshiba Morihei 1925-tõl oktatott.
Mindkét stílusalapító nagymester a jitsu több irányzatából is mesterfokozattal rendelkezett. Induljunk el ezen a cseppet
sem egyszerû úton, melyet elõdeink már évezredek óta taposnak.