Mitől értékes sport a szektorlabda? - Tettük föl a kérdést a játék büszke művelőinek. A válaszok több mint figyelemreméltóak. Íme: A magyar ember hajlamos arra, hogy lenézze azt, ami magyar, és csodálattal tekintsen mindarra, ami külföldi. Néha így van ez a sportban is. Talán még manapság is előfordul, hogy egyesek szemében egy legyintéssel elintézhető dolog a gombfoci, illetve annak sport változata, a szektorlabda. Vitatkozni csakis érvekkel lehet, ezért összeállítottunk egy csokrot, hogy példákon keresztül szemléltessük, miért is értékes tevékenység a szektorlabda.
Doppingtól mentes
- A mérkőzések végeredményeinek kialakulásában a tiszta emberi értékek, képességek döntenek, amelyeket nem lehet tiltott szerekkel jelentősen befolyásolni, ha csak nem azzal, hogy a reggeli versenykezdés előtt megiszik az ember egy kávét, hogy jobban tudjon figyelni.
Fogyatékosok és épek által együtt is űzhető Nincs túl sok olyan sportág, ahol egy versenyrendszerben sportolhatnak fogyatékosok és épek. Azonban, például egy mozgásában korlátozott ember ugyanolyan ügyes lehet az asztalon, mint ép társa. Akadnak a szektorlabdázók között hallássérültek, és más fogyatékkal élők is. Még kerekesszékkel is űzhető a játék.Egyszer pedig a vakok és gyengénlátók barátságos mérkőzésén a vakok legyőzték ellenfeleiket, bizonyítva azt, hogy egy vak igenis lát!
Másság, illetve egymás kultúrájának elfogadását előmozdító hatású
- A sportágban van egy mondás: "Ha én játszom a Te játékodat és Te is játszod az én játékomat, akkor mi elfogadjuk egymás kultúráját, ezen keresztül egymást is". Amikor Magyarországon megszületett a szektorlabda, akkor a magyarok bemutatók sokaságát tartották meg világszerte, mivel a szövetségben úgy gondolják, hogy a rendezvények közös játéka eszközként szolgálhat a népek közötti jobb megismerés, az őszinte megértés és általában az egymás iránti nagyobb tolerancia kialakulásához.
- Ennek a játéknak különleges varázsa van. Egyszer – 1996-ban - világbajnokságot rendeztek Magyarországon, amelyre egy szíriai fiú is jelentkezett. Amikor megérkezett, megrökönyödve látta, hogy egy izraeli zászló is leng a versenyteremben. Nyomban közölte, hogy ő bizony nem hajlandó olyan versenyen részt venni, ahol zsidók is vannak. A szervezők naivan megkérdezték, hogy miért. A válasz – többek között - az volt, hogy a zsidók intoleránsak az arab világgal szemben, ezért ők bojkottálják a zsidókat. A szervező bizottság elnöke megkérdezte a fiútól, hogy amennyiben a zsidók valóban intoleránsak másokkal szemben, akkor nem kellene az araboknak példát mutatniuk a zsidóknak? A szíriai fiú előbb meglepődött a kérdésen, majd némi gondolkodás után kijelentette, hogy meggyőzték, játszani fog a versenyen.
Szellemi és ügyességi képességeket fejleszt Nádori László, a nemzetközi hírű professzor, a ma élő talán legnagyobb magyar sporttudós mondta egyszer, hogy a szem-kéz koordinációs képességek egyik legjobb fejlesztő eszköze a gombfoci, amit – ha rajta múlna – minden iskolában bevezettetne. A sportág művelői pedig halkan hozzáteszik, hogy legalább ilyen fokon fejleszti a játék a koncentráló képességet, de fejleszti a térlátását, kézügyességét is és megtanít az erőközlések közötti leheletfinom különbségtételre is.Mindezeken túlmenően a szektorlabda egy olyan sportág, amely elsősorban önismeretre, önfegyelemre tanít. A játék során a játékosok ügyességi feladatokkal szembesülnek, miközben 10-20 másodpercenként döntést kell hozniuk arról, hogy a számos kínálkozó variáció közül a képességeiknek legmegfelelőbb megoldást válasszák ki. Egy játékos a mérkőzés folyamán sorozatosan szembesül döntései következményeivel, melyek értékelésére szintén csupán másodpercek állnak rendelkezésére. Játék közben gyors egymásutánban váltakoznak a sikerélmények és kudarcélmények, melyeket azonnal fel kell tudni dolgozni.
Kortalan Gombfocizni bárki gombfocizhat, azonban a játék kortalan volta igaz a versenyszerű változatra, a szektorlabdára is. Ugyanis a most befejeződött válogató versenyek indulói között egyaránt ott találhattuk az 5 éves Oláh Zolikát – a Rózsadomb BSE versenyzőjét -, aki a serdülők (14 éven aluliak) kategóriájában országos negyedik helyezést ért el.A válogatók legidősebb versenyzője pedig a keretbe is bejutott 71 éves Farkas Gábor, a Tiszavasvári SE versenyzője lett.
Teljes az egyenjogúság - Nincs férfi, vagy női szakág, csak versenyek vannak, ahol bármely nem képviselője szabadon elindulhat. A mérkőzéseken pedig csupán győztesekre és vesztesekre oszlik a mezőny.
Közösségekbe tömöríti az embereket - Nem igazán nagy élmény egyedül gombfocizni, ahogy szexelni sem jó egyedül. Ezért a gombfocikedvelők is társat keresnek. S ha több társat is sikerül fellelni, akkor már bajnokságot is lehet játszani. Magyarországon több száz baráti kör működik és rendez házibajnokságokat valamilyen rendszerességgel. Közülük nem ritkán egyesületté is válnak, amely feljogosítja őket a hivatalos bajnokságban való részvételre. Ebben a folyamatban nyújt ingyenes segítséget a szövetség információs szolgálata. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a gombfocizás, illetve a szektorlabdázás közösségteremtő tevékenység.
Ez az egyetlen sportág, amelyet magyarok találtak ki A szektorlabda-hívők azt mondják, hogy ugye mi magyarok sportnemzetnek tartjuk magunkat. Azonban a sportnemzeti mivoltunk abban merül ki, hogy a mások által kitalált játékokban vagyunk elég ügyesek. Míg az angol-szász országok rengeteg sportágat találtak ki, amiben aztán jeleskednek is, büszkén veregetve saját mellüket, addig más országok igyekeznek jó tanulónak bizonyulni. Egy dolog azonban biztos: aki a divatot diktálja, az bizonyosan divatos is. Miért vagyunk olyan kishitűek, és miért hisszük azt, hogy ez a kreatív játék, amely minden nemzetközi bemutatón megállja a helyét, nem válhat világméretekben elterjedt, és megbecsült sportággá? Emlékszünk, amikor annakidején a japán Nagano adott otthont a téli olimpiának? Ugye, kicsit csodálkoztunk, amikor megjelentek a megnyitó ünnepségen a téli sportágnak még nagy jóindulattal sem nevezhető sumó birkózás óriási termetű képviselői? Aztán hamar beláttuk, hogy a japánok egyáltalán nem hülyék. Egyszerűen véteknek tartották volna elmulasztani azt a hatalmas médiafigyelmet, aminek segítségével népszerűsíthették saját nemzeti sportjukat. A szektorlabdázók szomorúan konstatálják, hogy a mindenkori magyar sportpolitika szinte kizárólag az olimpiáról szól, és nem ismerik fel állami sportvezetőink a saját találmányunkban rejlő értékeket. De még ha valóban kevéssé értékes is volna a szektorlabda más sportágakhoz képest, akkor is Pelikán elvtársnak van igaza! Hogy is beszélt arról a narancsról, ami valójában citrom volt? "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk!" Aki viszont kipróbálta már a szektorlabdát, az nem fintorgott, mint aki citromba harapott, inkább meglepődött, mint aki gereblyébe lépett! A játék nem csupán a gyökereit – a futballszerűségét – őrizte meg, hanem egy rendkívül kreatív szellemi-ügyességi sporttá nőtte ki magát. A sportágat űzők azt mondják, hogy az eredményes versenyzéshez sakkszerű előregondolkodás, biliárdszerű célzás, és futballszerű taktika szükségeltetik, miközben a szektorlabda valójában egy önismeretei, emberismereti játék. Huncut, aki nem próbálja ki!
Horváth Imre 2009. május 9. |
