A Gyeplabda sportág rövid ismertetése
Annak ellenére, hogy a gyeplabda majdnem száz éve olimpiai sportág és az a világ számos országában hallatlan népszerûségnek örvend – megelőzve például a jégkorongot, vagy akár a futballt is –, méltatlanul ismeretlen Magyarországon.
Nemzetközi kitekintés
A görbe ütővel és labdával játszott sportok mondhatni egyidősek a történelemmel. Nemcsak Kínában és azantik Görögországban számítottak kedvelt sportnak, de egyiptomi falfestmények tanúskodnak a gyeplabdához hasonló játékok népszerűségéről.
Maga az elnevezés először a 12. századi Franciaországban tûnt fel (hoqet), innen került át angol nyelvterületre.
A játék ma ismert formája is Angliában alakult ki. Az első klub a londoni Blackheath, amely 1849-ben jött létre. Brit gyarmatosítással került át Pakisztánba és Indiába, ahol rövidesen nemzeti sporttá válik, olyannyira, hogy a pakisztáni csapat háromszor is nyert olimpiát; az 1928-as olimpián pedig India az összes meccsét megnyerte, anélkül, hogy egyetlen gólt kapott volna. Diadalsorozatuknak az 1970-es években szakadt vége, a mûfüves pálya feltûnésével. A mûfû nemcsak drágának bizonyult a két ország számára, hanem jelentősen megváltoztatta és felgyorsította a játék menetét, módosította a gyeplabda szabályait. Ezekre az évekre tehető Ausztrália, Hollandia és Németország feltörése.
A hölgyek először azért jelentek meg a pályán, hogy finomabbá tegyék ezt a férfias sportot. A kezdeti vegyes csapatoktól azonban már csak egy ugrás volt a női szövetségek megszületése. Az első női klub a Molesey Ladies Hockey, amely 1887-ben alakult. A férfi szövetségek elutasítása ellenére gombamód szaporodtak a női csapatok.
A legerősebb ’női’ ország Ausztrália volt, egészen a 90-es évekig. Ekkor került előtérbe Kína, Korea és Kanada, ahol a mai napig is inkább a hölgyek sportjának tartják a gyeplabdát.
Gyeplabda Magyarországon
Hazánkban 1908 óta űzik ezt a sportot. A késői indulást rohamos fejlődés követte, olyannyira, hogy még az I. világháború előtt sor került az első nemzetközi mérkőzésre, az akkori bécsi bajnokcsapat, a Vienna ellen.
1918-ban alakult meg az első, kizárólag gyeplabdával foglalkozó egyesület, a Magyar Hockey Club, 1924-ben pedig létrejött a Magyar Gyeplabda Szövetség. Sőt a rákövetkező évben már nemzeti válogatottat is tudtunk állítani. A sportág népszerűsége növekedett, sorra alakultak az egyesületek, szakosztályok. 1928-ban már meg
Egyiptomi gyeplabdázók
Nõi csapat
3
lehetett rendezni az első Magyar Bajnokságot. Azóta évente mérhetik össze e rendezvény keretében erejüket a legjobb hazaiak. A sportág egyik legnagyobb eredménye, hogy 1936-ben kijutottunk a berlini olimpiára, ahol a hatodik helyet szereztük meg.
Ezt a fejlődést törte meg a második világháború, melynek lezárultával az egyesületek száma fokozatosan csökkent; a londoni olimpiára pedig a történelmi helyzet miatt nem tudtunk kijutni. 1956-ban még a Magyar Bajnokság is elmaradt. Ekkor eszméltek föl a sportág rajongói, akik 1957-re újraalakították a Magyar Gyeplabda Szövetséget és ismét kiírták az egyfordulós Magyar Bajnokságot. Ettől kezdve újra javult a helyzet, szaporodtak az egyesületek, és a játék színvonala is javult. Mára a hazai csapatok általában az európai középmezőnybe sorolhatók.
Az utolsó jelentősebb nemzetközi siker az volt, amikor az Építők Hockey Club csapata 3. helyezést ért el a Bajnokcsapatok Európa Kupáján a „B” csoportban, amelyből az első két helyezett az „A” csoportba kerül.
A pálya mérete nagyjából akkora, mint egy focipálya. Téglalap alakú: 91,4 méter hosszú és 55 méter széles.
A középvonal felezi, és a félpályának nagyjából a közepén húzódik a 22-es vonal. A kapu körülbelül kézilabdakapuméretû, előtte 14,63 méter sugarú lövőkör húzódik.
A pálya borítása általában műfüves; az eredeti, füves borítás már sokkal kevésbé használatos, inkább salakkal helyettesítik. Az utóbbi években megjelentek a vizes alapú műfüves pályák is.
A fűvel szemben az a jelentősége az új megoldásoknak, hogy növelik a játék sebességét és biztosabb labdafogást tesznek lehetővé.
Gyeplabda pálya
Nemcsak műfüvön, hanem teremben is lehet űzni ezt a sportot. Ekkor bármilyen borítás alkalmas a játékhoz, viszont fontos, hogy palánk határolja a pályát.
Kód Hossz Kód Hossz
[m] [m]
A 55,00 M 0,15
B 45,70 N 3,66
C 22,90 P 5,00
D 0,30 Q 14,63
E 5,00 R 91,40
F 3,00 1 minimum 3,00
G 0,30 2 2,00
H* 4,98* (1 + 2) minimum 5,00
I* 9,98* 3 minimum 3,00
J 14,63 4 1,00
K 3,66 (3 + 4) minimum 4,00
L 6,40
*A H és I jelzések a kapufa helyét jelző vonaltól és
nem a kapufától magától mérendők. A távolság a
kapufától 5 illetve 10 m.
A játéktér
4
Szabályok és játék
A játék célja, hogy a csapattagok ütőikkel eljuttassák a labdát
az ellenfél kapujába. A meccs ideje műfüves pályán kétszer
harmincöt perc, teremben kétszer húsz perc.
A csapatokat tíz, illetve öt mezőnyjátékos és egy kapus
alkotja. Két egyenrangú bíró ügyel a szabályok betartására,
mindketten ítélkezhetnek a pálya minden részén.
A labdát kizárólag az ütő lapos felével lehet megütni.
Az ellenfelet nem szabad lökni, gáncsolni, és a botjába bottal
beleakaszkodni.
A büntetések közt külön kategória a veszélyes labda. Nagymértékben
függ a bírói ítélettől, hogy melyik ütés tartozik ide. A főbb támpontok
a következők: veszélyes egy labda, ha egy játékost kitérő manőverre kényszerít, illetve, ha nagy sebességgel, közel egy játékoshoz, térd, vagy fej magasságába ütik.
Góllövésnél, a kapussal szemben azonban nincs ilyen szabály, ő mindegyik testrészével elterelheti a labdát, de kézzel nem irányíthatja amíg a gólkörön belül tartózkodik. A körön kívül ő is mezőnyjátékosnak számít.
Ha a védők közül valaki elköveti az előbb említett hibák egyikét, akkor a támadók csapata büntető ütést lő. Ennek a pályán ugyanúgy meghatározott helye van, mint a büntető gólnak a focinál és általában hasonló eredménnyel is végződik.
Eszközök
Minden játékos felszerelésének része a lekerekített szélű ütő, amelynek egyik fele lapos, a másik kissé domború, a labdát csak a lapos résszel lehet megütni. Balkezes ütők nincsenek.
A ütőt úgy kell kialakítani, hogy átférjen egy 51 mm belső átmérőjű karikán. Régen fából készültek, ma már gyakoribb az üvegszálas változat, méretük is fokozatosan csökkent.
A labda mérete nagyjából megegyezik a krikettlabdáéval: műanyagból készül, az oldalán gyakran találhatók rovátkolások, amelyeknek célja, hogy a vizes pályán csökkentsék a sebességét.
A mezőnyjátékosok kötelező viselete a sportszár és a fogvédő. A kapus előírt felszerelése is pusztán ennyi, de ő általában különleges védőruhát visel, amely speciális mellkas védőt, párnázott kéz - és lábvédőt, illetve sisakot is tartalmaz.
A nagyobb tornák
A két legnagyobb esemény a gyeplabda világában az olimpia és a világbajnokság: mindkettő négyévente kerül megrendezésre. Ezen kívül minden évben van Magyar Bajnokság a hat legjobb csapat számára. Színvonalas szórakozást nyújtanak a különböző utánpótlás tornák is.
|