A Gyeplabda sportág rövid ismertetése

Annak ellenére, hogy a gyeplabda majdnem száz éve olimpiai sportág és az a világ számos országában hallatlan népszerûségnek örvend – megelőzve például a jégkorongot, vagy akár a futballt is –, méltatlanul ismeretlen Magyarországon.

Nemzetközi kitekintés

A görbe ütővel és labdával játszott sportok mondhatni egyidősek a történelemmel. Nemcsak Kínában és azantik Görögországban számítottak kedvelt sportnak, de egyiptomi falfestmények tanúskodnak a gyeplabdához hasonló játékok népszerűségéről.

Maga az elnevezés először a 12. századi Franciaországban tûnt fel (hoqet), innen került át angol nyelvterületre.

A játék ma ismert formája is Angliában alakult ki. Az első klub a londoni Blackheath, amely 1849-ben jött létre. Brit gyarmatosítással került át Pakisztánba és Indiába, ahol rövidesen nemzeti sporttá válik, olyannyira, hogy a pakisztáni csapat háromszor is nyert olimpiát; az 1928-as olimpián pedig India az összes meccsét megnyerte, anélkül, hogy egyetlen gólt kapott volna. Diadalsorozatuknak az 1970-es években szakadt vége, a mûfüves pálya feltûnésével. A mûfû nemcsak drágának bizonyult a két ország számára, hanem jelentősen megváltoztatta és felgyorsította a játék menetét, módosította a gyeplabda szabályait. Ezekre az évekre tehető Ausztrália, Hollandia és Németország feltörése.

A hölgyek először azért jelentek meg a pályán, hogy finomabbá tegyék ezt a férfias sportot. A kezdeti vegyes csapatoktól azonban már csak egy ugrás volt a női szövetségek megszületése. Az első női klub a Molesey Ladies Hockey, amely 1887-ben alakult. A férfi szövetségek elutasítása ellenére gombamód szaporodtak a női csapatok.

A legerősebb ’női’ ország Ausztrália volt, egészen a 90-es évekig. Ekkor került előtérbe Kína, Korea és Kanada, ahol a mai napig is inkább a hölgyek sportjának tartják a gyeplabdát.

Gyeplabda Magyarországon

Hazánkban 1908 óta űzik ezt a sportot. A késői indulást rohamos fejlődés követte, olyannyira, hogy még az I. világháború előtt sor került az első nemzetközi mérkőzésre, az akkori bécsi bajnokcsapat, a Vienna ellen.

1918-ban alakult meg az első, kizárólag gyeplabdával foglalkozó egyesület, a Magyar Hockey Club, 1924-ben  pedig létrejött a Magyar Gyeplabda Szövetség. Sőt a rákövetkező évben már nemzeti válogatottat is tudtunk állítani. A sportág népszerűsége növekedett, sorra alakultak az egyesületek, szakosztályok. 1928-ban már meg

Egyiptomi gyeplabdázók

Nõi csapat

3

lehetett rendezni az első Magyar Bajnokságot. Azóta évente mérhetik össze e rendezvény keretében erejüket a legjobb hazaiak. A sportág egyik legnagyobb eredménye, hogy 1936-ben kijutottunk a berlini olimpiára, ahol a hatodik helyet szereztük meg.

Ezt a fejlődést törte meg a második világháború, melynek lezárultával az egyesületek száma fokozatosan csökkent; a londoni olimpiára pedig a történelmi helyzet miatt nem tudtunk kijutni. 1956-ban még a Magyar Bajnokság is elmaradt. Ekkor eszméltek föl a sportág rajongói, akik 1957-re újraalakították a Magyar Gyeplabda Szövetséget és ismét kiírták az egyfordulós Magyar Bajnokságot. Ettől kezdve újra javult a helyzet, szaporodtak az egyesületek, és a játék színvonala is javult. Mára a hazai csapatok általában az európai középmezőnybe sorolhatók.

Az utolsó jelentősebb nemzetközi siker az volt, amikor az Építők Hockey Club csapata 3. helyezést ért el a Bajnokcsapatok Európa Kupáján a „B” csoportban, amelyből az első két helyezett az „A” csoportba kerül.

A pálya mérete nagyjából akkora, mint egy focipálya. Téglalap alakú: 91,4 méter hosszú és 55 méter széles.

A középvonal felezi, és a félpályának nagyjából a közepén húzódik a 22-es vonal. A kapu körülbelül kézilabdakapuméretû, előtte 14,63 méter sugarú lövőkör húzódik.

A pálya borítása általában műfüves; az eredeti, füves borítás már sokkal kevésbé használatos, inkább salakkal helyettesítik. Az utóbbi években megjelentek a vizes alapú műfüves pályák is.

A fűvel szemben az a jelentősége az új megoldásoknak, hogy növelik a játék sebességét és biztosabb labdafogást tesznek lehetővé.

Gyeplabda pálya

Nemcsak műfüvön, hanem teremben is lehet űzni ezt a sportot. Ekkor bármilyen borítás alkalmas a játékhoz, viszont fontos, hogy palánk határolja a pályát.

Kód Hossz Kód Hossz

[m] [m]

A 55,00 M 0,15

B 45,70 N 3,66

C 22,90 P 5,00

D 0,30 Q 14,63

E 5,00 R 91,40

F 3,00 1 minimum 3,00

G 0,30 2 2,00

H* 4,98* (1 + 2) minimum 5,00

I* 9,98* 3 minimum 3,00

J 14,63 4 1,00

K 3,66 (3 + 4) minimum 4,00

L 6,40

*A H és I jelzések a kapufa helyét jelző vonaltól és

nem a kapufától magától mérendők. A távolság a

kapufától 5 illetve 10 m.

A játéktér

4

Szabályok és játék

A játék célja, hogy a csapattagok ütőikkel eljuttassák a labdát

az ellenfél kapujába. A meccs ideje műfüves pályán kétszer

harmincöt perc, teremben kétszer húsz perc.

A csapatokat tíz, illetve öt mezőnyjátékos és egy kapus

alkotja. Két egyenrangú bíró ügyel a szabályok betartására,

mindketten ítélkezhetnek a pálya minden részén.

A labdát kizárólag az ütő lapos felével lehet megütni.

Az ellenfelet nem szabad lökni, gáncsolni, és a botjába bottal

beleakaszkodni.

A büntetések közt külön kategória a veszélyes labda. Nagymértékben

függ a bírói ítélettől, hogy melyik ütés tartozik ide. A főbb támpontok

a következők: veszélyes egy labda, ha egy játékost kitérő manőverre kényszerít, illetve, ha nagy sebességgel, közel egy játékoshoz, térd, vagy fej magasságába ütik.

Góllövésnél, a kapussal szemben azonban nincs ilyen szabály, ő mindegyik testrészével elterelheti a labdát, de kézzel nem irányíthatja amíg a gólkörön belül tartózkodik. A körön kívül ő is mezőnyjátékosnak számít.

Ha a védők közül valaki elköveti az előbb említett hibák egyikét, akkor a támadók csapata büntető ütést lő. Ennek a pályán ugyanúgy meghatározott helye van, mint a büntető gólnak a focinál és általában hasonló eredménnyel is végződik.

Eszközök

Minden játékos felszerelésének része a lekerekített szélű ütő, amelynek egyik fele lapos, a másik kissé domború, a labdát csak a lapos résszel lehet megütni. Balkezes ütők nincsenek.

A ütőt úgy kell kialakítani, hogy átférjen egy 51 mm belső átmérőjű karikán. Régen fából készültek, ma már gyakoribb az üvegszálas változat, méretük is fokozatosan csökkent.

A labda mérete nagyjából megegyezik a krikettlabdáéval: műanyagból készül, az oldalán gyakran találhatók rovátkolások, amelyeknek célja, hogy a vizes pályán csökkentsék a sebességét.

A mezőnyjátékosok kötelező viselete a sportszár és a fogvédő. A kapus előírt felszerelése is pusztán ennyi, de ő általában különleges védőruhát visel, amely speciális mellkas védőt, párnázott kéz - és lábvédőt, illetve sisakot is tartalmaz.

A nagyobb tornák

A két legnagyobb esemény a gyeplabda világában az olimpia és a világbajnokság: mindkettő négyévente kerül megrendezésre. Ezen kívül minden évben van Magyar Bajnokság a hat legjobb csapat számára. Színvonalas szórakozást nyújtanak a különböző utánpótlás tornák is.